2014. szeptember 9., kedd

Thonet No. 18

Az ebédlőmben (amit reményeim szerint hamarosan meg tudok mutatni) az asztal körül négy szék lesz. Mindegyik Thonet (vagy legalábbis korrekt másolat), de két különböző típus. Az egyik fajta felújítását már régebben bemutattam itt,  most a másik következik. Ez egy kicsit "izgalmasabb", de legalábbis több gondolkozást igényelt a megvalósítása, mivel míg a másik széknél csak csiszolni és pácolni kellett, itt új ülőfelületet kellett kialakítani.
Nem túl meglepő módon ezeket a székeket is a lomtalanításon találtam már több, mint egy éve, és tudtam, hogy kellenek. Kit zavart, hogy a a fonott ülésük be volt szakadva? Van, aki szerint szinte már betegesen rajongok a székekért.... nos, lehet, hogy van benne némi igazság :D


Látszott, hogy a székek fából vannak, és csak egy vékony réteg fehér festék fedi őket. Tehát szokásomhoz híven, (nem túl professzionálisan, de mentségemre: akkor még nem voltak célszerszámaim) késsel estem neki a széknek, és csiszolópapírral segítettem. A kés amúgy alapvetően tökéletesen működik a lábaknál, most se csinálnám máshogy, viszont ahol összeér két hengeres fa, ott elég nehéz dolga van az embernek (mint pl az ülésnél és a háttámlánál). A késnél professzionálisabb megoldásnak az elektromos hőlégfúvót tudnám ajánlani - akkor, ha a széket festék fedi, - vagy esetleg Kromoluxot (alias "kamu-kromofág"). Szerintem csiszológépet nem igazán lehet praktikusan alkalmazni egy ilyen bútordarabon. Ha valaki próbálta és sikerrel járt, akkor én vagyok a béna, és nem mondtam semmit!


Az ülés nádazását sniccerrel levártam.


Miután teljesen megtisztítottam a festéktől a fát, finom csiszolópapírral (250-es) tökéletesre csiszoltam (ezt is kézzel lehet szerintem egy ilyen széknél legjobban megoldani). Már korábban vettem a célra egy négyzetméter 9 mm-es rétegelt lemezt, ami kb 3500 Ft-ba került. Ebből ezen kívül a két széken kívül a fehér-bordó "olvasófotelek" ülését csináltam még meg. Körzővel előrerajzoltam az ülés méretének megfelelő kört, majd dekopírfűrésszel kivágtam.


Az ülést rátettem a székre, és ahol esetleg túllógás volt, ott ráspollyal le"csiszoltam" a felesleget. A csiszolópapír nem túl időtakarékos megoldás ebben az esetben.


Az ülést és a keretet faragasztóval ragasztottam össze, a közöttük látható rést pedig színazonos folyékony fával töltöttem ki.

Miután a fölös folyékony fát is visszacsiszoltam, praktikus szempontok miatt alulról felfelé elkezdtem pácolni a széket a már korábban is használt fekete Ikea Behandla páccal. Három réteget kapott belőle, a megfelelő száradási időket kivárva. Ha új érezzük, hogy nem elég sima a fa, egy 250-es csiszolópapírral érdemes még végigsimítani a fán a rétegek felvitele között.

Mikor az elsővel kész lettem, akkor készítettem ezt a fotót, ami szerintem a legjobban mutatja az átalakulást. Azóta a másikkal is elkészültem, de normális fotó majd az egész ebédlővel együtt lesz róluk.

2014. augusztus 22., péntek

Újjászületik a fotel - első rész

Mikor múlt évben előkerült egy raktárból ez a gyönyörűség, még azt hittem, hogy nem lesz nagyobb munkára szükség. Nagyon felületes vizsgálat után - ami inkább abban merült ki, hogy csodáltam, hogy mennyire szép - azt gondoltam, hogy csak a régi kárpitot kell lefejteni, és feltenni az újat. Aztán felhozták a két fotelt Budapestre, és megnéztem őket világosban, alaposabban is. Kiderült, hogy nagyon nagyot tévedtem.
A káoszból előbukkannak a szépségek - háttérben az ebédlőszékeim



A hevederekről, amik a rugózatot tartják, kiderült, hogy annyira el vannak öregedve, hogy már szakadnak. A keret fáját jobban megnézve pedig láttam, hogy több helyen szúlyukakkal van tele. Szóval arra jutottam, hogy teljesen szét kell szedni a fotelt, a keretet felújítani, és aztán felépíteni újból az egész kárpitosszerkezetet. Mivel láttam, hogy ez elképesztően nagy munka, a fotelek felkerültek a padlásra, a többi várakozó bútorral együtt. Tudtam, hogy még sokáig nem fog sor kerülni rá, mert még túl sok mindent kell a költözéssel kapcsolatban intézni, és ez nem annyira fontos, hogy ne lehessen nélküle élni. Végül akkor kezdtem el a munkát, mikor az év végi őrületnek vége lett, és végre volt időm.
Így a padláson kezdtem szétbontani a fotelt. Úgy gondoltam, először egyet csinálok meg, aztán ha nem rontom el, majd a másikra is sor kerül. Először a (felső) kárpitot szedtem le. Ekkor derült ki, hogy ezt a fotelt egyszer már átkárpitozták, méghozzá úgy, hogy a korábbi kárpitot nem bontották le. Az eredeti kárpit szerintem gyönyörű lehetett, eredetileg bordó volt, de a nap annyira kiszívta, hogy sárgának tűnt.
Az eredeti kárpit a háttámlán


Anno gyönyörű lehtett

 Az eredeti töltet
Elkezdtem leszedni az ülésről ez afrikszerű töltetet is, ami alól szintén előbukkant a régi kárpit:

És ismét ott ez eredeti!
 Itt látszik, hogy hogy foltozgatták össze a rugókat borító vásznat, amit már kilyukasztott a rozsda. Leszedtem ezt is, és eljutottam a rugózatig.

A rugókat lekötő zsinegeket - miután megmértem a lekötözött magasságukat - elvágtam, és a hevederekkel együtt az egészet kiszedtem, úgy, hogy a rugók a kötözés miatt lényegében "egy darabban" maradtak. Ez csak azért lényeges, mert utána még ezt szétszedni is legalább egy óra volt.

Egészen eddig lényegében csak letéptem a szögekről az anyagot, ezért bár néhány szög kijött, de a legtöbb még a keretben maradt. Ezeket egyrészt a karácsonyra kapott kecskelábú szögkihúzó-készletemmel, másrészt harapó- és csípő(!) fogóval szedtem ki. A csípőfogóról nem olvastam máshol hogy jó erre, de nekem nagyon jól működött, sokszor még a beszakadt szögeket is ki tudtam vele bányászni. A bontás kínjairól és rejtelmeiről, illetve hogy az ehhez szükséges szerszámokat honnan lehet beszerezni, én is itt tájékozódtam és nektek is ezt a forrást ajánlom: http://akicsihaz.hu/2013/01/tananyag-karpitozas.html
13 óra munkával elértem, hogy kiszedtem a több száz szöget  a keretből, és a guggoló pozíciónak köszönhetően, néhány lábujjam legalább egy hétig nem éreztem. De ez az én hülyeségem, nem szükséges velejárója a kárpitozásnak! :D
Ezek után jópár óra munkával, és az öcsém, plusz egy csiszológép segítségével lecsiszoltam a keretet, majd lekentem (ekkor már a pincében, egy anno műhelynek kialakított pincerekeszben) Embasol Combi elnevezésű szúölő és megelőző szerrel. Ezt én a Szép Mesterségek Boltjában, a Baross utca 41.-ben (www.szepmestersegek.hu) szereztem be, úgy mit a későbbiekben a sellakport és a hígításához szükséges alkonek-et, illetve a felhordáshoz szükséges ecsetet, és a lyukak betöméséhez használt viaszt is. A szer teljes száradásához 8 nap volt szükséges, ezért egy hétig nem is csináltam vele semmit. Aztán megijedtem.
A sötétebb részeken már lekentem a szerrel

Ugyanis elkezdtem kitakarítani a kb. 20 éve teljesen elhagyatott műhelyt, amiben egy régi, azóta már elhunyt bácsi vízszerelőként maszekolt. Leszedtem a 1990-es meztelennős naptárlapokat, és megpróbáltam valami rendet és helyet teremteni, hogy a későbbiekben kinevezhessem műhelyemnek, és itt tudjak dolgozni. Arra kellett rádöbbenjek, hogy a műhelyben mindent, ami fából volt, azt szétrágták a szúk. Volt olyan fanyelű szerszám, amit kezembe vettem, és szétporlott. Az asztalok nem estek szét, de teljesen tele voltak lyukakkal és járatokkal. A lényeg: nagyon megijedtem, hogy esetleg a frissen lekezelt keretbe vissza is költöztek a kártevők. De végül arra jutottam, hogy mivel a szer meg is előzi a fakártevők "fészekrakását", ezért a még teljesen meg sem száradt keretbe csak nem költöztek vissza. De azért felhoztam a lakásba a fotelt, egyrészt a félelem miatt, másrészt mert annyira nyirkos volt a levegő, hogy nedves volt a fa. Így került át a "műhely" az ebédlőasztalra.
 Miután pár napig "figyeltem" a szúhelyzetet, és megnyugodtam, hogy nincs semmi gond, a szögek által ütött lyukakat a nem látszó részeken régebbről maradt folyékony fával töltöttem ki. Később gondolkoztam el rajta, hogy ezt akár színazonos anyaggal is megtehettem volna, de akkor már késő volt. A másik hiba, amit elkövettem, hogy nem töröltem le rögtön a fölösleget vizes ronggyal, hanem hagytam, hogy rászáradjon, és ezt utána plusz idő volt visszacsiszolni.
Folyékony fás lyuktömítés

És ugyanez csiszolás után

A látszó részeg szúlyukait viszont más módszerrel tüntettem el. A fentebb említett boltban vettem viaszrudacskát, ami kézmelegre megolvadt annyira, hogy nagyon vékony kis hurkákat lehetett belőle formázni. Ezeket a hurkákat kellett belenyomni a lyukakba, egyenként. Én még egy tűvel beljebb is nyomtam őket, így mindegyik lyukba úgy három hurkácska került, amíg tökéletesen el nem tömítették a lyukat, majd a végén egy éles késsel lehúztam a fölösleget. Egyébként körömmel is elég jól bele lehet dolgozni a lyukakba a viaszt. Arra kell vigyázni, hogy a fát minél kevésbé viaszozzuk össze.
Soklyuk

Viaszhurka

Nincslyuk

Szerintem csak az találja meg a lyukakat, aki keresi
Miután minden lyukat eltüntettem, egy nagyon finom csiszolópapírral újra végigcsiszoltam kézzel az egész keretet, amíg "babapopsi finomságú" nem lett a fa tapintása.
Egy nappal korábban bekevertem a sellakport 3/4 liter alkonekkel. Egy befőttesüvegbe töltöttem, és az egy nap alatt teljesen "összeért" anyagot egy finom, póniszőr ecsettel vittem fel a fára, vékony rétegben. Ezt szeszlakkozásnak hívják, és hagyományos felületkezelési módszernek számít. A rétegek felvitele közt 6 óra száradási időt kell hagyni, majd ismét lakkozni. Én három réteget vittem fel. Gyakorlatilag semmi szaga nincs, csak felkenéskor egy enyhe alkoholszag. Igazából imádtam! Szerintem az ebédlőasztalom is ezzel fogom majd lekezelni (remélem, marad még annyi belőle :D ). Az ecsetet a be nem kevert alkoholban lakkozás után rögtön ki kell mosni, és akkor olyan marad sokáig, mint az új.
Sellakpor

Bekeverve
Így nagyjából harminc óra munka után eljutottam addig, hogy van egy fa keretem gyönyörűen felújítva, de kárpit nélkül. A hevederezést már megcsináltam, most a rugókat tisztítom, aztán jön a neheze!  A történet folytatódik, remélem, minél hamarabb :)
Mikor idáig eljutottam, nagyon-nagyon boldog voltam :)




2014. augusztus 13., szerda

Ami a kanapé fölött lóg

Már elég rég kitaláltam, mi lesz a kanapé fölött: a készülő fotel kárpitanyaga fa keretre feszítve. Az ötlet megvolt, csak a megvalósításra kellett rávennem magam. A kamrában talált kb két méter hosszú fenyő léceket használtam fel, ezeket vágtam fel kézi-és dekopírfűrésszel 6 hosszú és hat rövid darabra. Méretük nyilván attól függ, hogy mekkora helyre szánjuk őket.
Összeillesztettem a keretet, és következő lépésként kézi kapocsbelövővel a keret mindkét oldalon végig kapocsbelövőztem az illesztéseket, így:




Miután mindhárom keret kész volt, eldöntöttem, hogy az anyag melyik oldalát használjam, ugyanis két anyagom van: egy mintás, és a kiegészítő anyaga, és mindkettőnek két oldala van, szóval tulajdonképp négy verziót variálhattam. Végül két mintás, és egy szürkéskék színű mellett döntöttem. A mintás anyagokat úgy igazgattam, hogy a minta tengelye pontosan középen legyen, majd az anyagot a keret hátulján szorosan kifeszítettem, és a kapocsbelövővel a kerethez tűztem.
Az egész munka nagyjából 1,5-2 óra volt, és a lakásban csináltam, tehát az egész dologhoz nagyon minimális idő és anyagi ráfordítás szükséges, és bármilyen szép anyagot fel lehet használni, akár egy már nem használt, de szép mintázatú ruhát is.
A kanapé fölött, egymástól egyenlő távolságra helyeztem el őket, a csavarokra egyszerűen csak felakasztottam a kereteket, nem volt szükséges külön akasztó.
A tökéletes összhangot az eredetileg rikítópiros párnák sötétebb-bordós huzatba bújtatása és a nagymamámtól kapott szőnyeg hozta meg, ami feldobja az amúgy nem túl élénk színeket. Ebbe a helyiségbe készül a fotel, még a függöny is ideiglenes, más dohányzóasztal lesz, illetve gyönyörű - lomtalanításon szerzett - csillár is került még ide, szóval hamarosan jelentkezem a fejleményekkel.






2014. augusztus 4., hétfő

Egyszerű megoldás a zuhanyfüggöny-problémára

Na de mégis mi is az a nagy probléma a zuhanyfüggönnyel?
Nekem több is volt... Míg külföldön elképesztő választékban lehet zuhanyfüggönyt (is) kapni, Magyarországon nem olyan fényes a helyzet minták terén, ami ugye eléggé elszomorító, ha az embernek nem teljesen mindegy, hogy mit lát nap mint nap a fürdőszobájában. De a minták kérdése csak egy dolog, a másik gond az ár, ugyanis aránytalanul drágán mérik az (egyébként ronda) zuhanyfüggönyöket még a nagy áruházakban is. A harmadik gondom a lakás és a fürdő adottságaiból adódott, mivel nekem nem volt elég a szokásos két méteres zuhanyfüggöny, 20 centivel hosszabb kellett, amit viszont sehol sem lehet találni (vagy legalábbis én nem találtam).
Nem sokkal azután, hogy szembesültem ezekkel a gondokkal, meg is találtam a megoldást, így nem is nagyon keresgéltem tovább zuhanyfüggöny után.A Pinteresten jött szembe ez a nagyon egyszerű DIY: http://www.sasinteriors.net/2012/03/how-to-make-any-curtain-into-a-shower-curtain/
Az ötlet lényege, hogy "megduplázzuk" a zuhanyfüggönyt: arra az oldalra, ahol a függönyt víz éri, egy vízhatlan, műanyag függönyt, a másik oldalra pedig egy textil függönyt használunk, amit közös függönytartó karikára akasztunk fel.
Így miután megvettem a legolcsóbb ikeás zuhanyfüggönyt, már csak a külső függöny anyagát kellett kiválasztani. 1200 Ft-ért szereztem be 2,4 méter vastagabb, vászonszerű, vajszínű, hajszálcsíkos anyagot a Keleti pályaudvarnál lévő csodás textilboltban (Máthé Textil, Baross tér 4-5). Ezután egy barátnőm segített megvarrni a függönyt. A műanyag függöny fölösleges részét levágtuk, és a levágott részt hozzávarrtuk a visszahajtásra a függöny alján. Így a "túllógás" helyén is védve van a textilfüggöny. Az akasztólyukakat kézzel varrtam, de nyilván géppel is meg lehet csinálni, ha valaki ügyes. Ha a leírás nem elég világos, remélem a képek majd magyarázatot adnak.
Nekem bevált ez a függönymegoldás, kívülről szép, belülről vízhatlan. Már hónapok óra használom, de semmilyen penészedést nem tapasztalok, bár ehhez nyilván hozzásegítenek az ablakok is.
Amit pedig különösen szeretek ebben az épített zuhanyos-zuhanyfüggönyös megoldásban, az az, hogy nem kell folyamatosan az üveget pucolni, ami eddig folyamatos probléma volt nekem az eddigi íves zuhanykabinunknál. És annak is örülök, hogy nem lett üveg zuhanyajtó. A függöny nagyon könnyen kezelhető, ráadásul mivel a fürdő 2,5 nm ezért a zuhanyajtóba valószínűleg mindig beleütköztünk volna.





Remélem valakinek tudtam segíteni a zuhanyfüggöny-kérdésben :)

2014. július 11., péntek

Hajdanvolt lakok, melyekért meghalok II. - avagy a Havas - vagy Dreher -villa

Évente egyszer, a Szent László-napok keretében lehetőség nyílik a Kőbánya alatt húzódó pincerendszer és a Dreher-villa megtekintésére. Így pár hete nekem is sikerült megnéznem ezt a két elhagyatott látványosságot. Eléggé érdekelt a villa, mert már korábban is láttam róla képeket, így nagyon örültem, mikor megtaláltam ezt a programot.
A villát eredetileg 1856-ban valószínűleg Hild Károly (Hildl József öccse) tervei alapján építtette Havas József jogász, klasszicista stílusban. A szomszédos telken Havas még abban az évben megnyitotta Magyarország első konyakgyárát, ezért volt szüksége a közelben lakóhelyre. Néhány évvel később, 1859-ben a gyárat és az épületet is eladta Perlmutter Jabaknak, aki már sörgyártással próbálkozott. Tőle Dreher Antal vásárolta meg 1862-ben, hogy aztán megalapítsa híres sörgyárát. Az elhelyezkedés választása nem volt véletlen: a Kőbánya alatt húzódó alagútrendszer pinceként volt hasznosítható, és a sörgyártáshoz szükséges víz is könnyen kitermelhető volt. A gyár sikerének köszönhetően hamarosan lehetőség nyílt a villa bővítésére. A munkálatokat már Feszl Frigyes tervei alapján hajtották végre 1872-ben, az eredeti épület stílusához teljes mértékben igazodva. 1907-ben még a hátsó homlokzathoz is toldottak egy kiugró részt Hubert József tervei alapján, de a stílus ekkor sem változott. A második világháború végéig az épület a Dreher Sörgyárak mindenkori vezérigazgatója számára volt fenntartva. Az államszocializmus időszakában államosították, parkját közparkká nyilvánították, mely ma Csajkovszkij-park néven ismeretes, és KGST-piacáról volt "híres". A villát a munkásőrség kapta meg, és elválasztották a parktól. Ennek "köszönhető", hogy a homlokzattól alig pár méterre egy betonkerítés húzódik, melynek másik oldalán a park fekszik. Érdemes lenne a park egy részét visszacsatolni a villához, mert így az épület egyáltalán nem tud érvényesülni. Az épület maga természetesen romlásnak indult, de a cserépkályhák (szinte minden szobában van egy) meglepően jó állapotban maradtak fenn. A rendszerváltás után a villa az önkormányzat kezelésébe került, de továbbra sem történt semmilyen fejlesztés, de legalább őrzéséről gondoskodtak, ami valamennyire óvja az épületet a további romlástól. És most a kis történelmi kitekintés után jöjjenek a képek! Nem valami csodás minőségűek, de a bejegyzés alján lesz link további képekhez (nem sajátokhoz)!
A sörgyár a villával
Első homlokzat

Az épület hátsó része

Rozetta az egyik szobában



Az abszolút kedvenc cserépkályha...

és részlete

A pincében található eredeti konyha





Természetesen elkezdtem gondolkozni rajta, hogy hogyan rendeznék be egy ekkora épületet, ha az enyém lenne. Arra a nem túl meglepő következtetésre jutottam, hogy ha egy ekkora házban nem csak az üres termekben akarunk fogócskázni, akkor minden funkciónak, amit egyébként be lehet zsúfolni egy szobába is, külön szobát kell "adni": így hirtelen lesz könyvtárszobánk, vendégszobánk, mosókonyhánk, kék szalonunk, sárga szalonunk, szivarszobánk, dolgozószobáink, festőszobánk. És be kell látni, hogy ez egy igazán csodás lehetőség: minden szoba stílusa lehet egy picit különböző, de én mindenképp megőrizném az egységet. Gyűjtöttem néhány képet, csak hogy fájdítsam a szíveket:














A villáról bővebben: http://fovarosi.blog.hu/2011/03/19/a_dreher_villa
A pincerendszerről bővebben: http://fovarosi.blog.hu/2011/03/05/kobanyai_pincerendszer
További képek a villáról (nem saját): http://indafoto.hu/Manovezer/page/1?text=dr%C3%A9her_kast%C3%A9ly