2014. október 9., csütörtök

Boldogság és fotel

A fotelról szóló legutóbbi bejegyzésemet a bontásnak, és a fa teljes felújításának bemutatása után hagytam abba. Ez hét hete volt, szóval még elszöszöltem egy kicsit a befejezéssel, de természetesen elég sokszor volt, hogy hetekig hozzá sem nyúltam az egészhez. Ha tényleg rendesen nekiállok, szerintem két-három nap alatt kész lett volna. De nézzük, hogyan készült el eddigi legnagyobb büszkeségem.

Először is vettem 15 méternyi hevedert, ennek most a felét használtam fel, szóval még a fotel párját is meg fogom tudni belőle csinálni. A hevederezésnél csak részben követtem az eredeti elosztást, mivel azt nem láttam elég "sűrűnek". Így egyenletesen elosztottam a hevedereket, és a keret aljához lőttem őket. Egy kicsi rá kell hagyni, és miután rögzítettük , visszahajtjuk a hevedert és újra több kapcsot lövünk be, majd erősen meg kell húzni, és a másik oldalon is ugyanezt a folyamatot elvégezni. Itt jegyzem meg, hogy ehhez a művelethez hivatalosan szükség lenne egy hevederfeszítőre, de azt nem tudtam beszerezni, így férfierőt vettem igénybe, és míg egyikünk húzta a hevedert, a másikunk belőtte a kapcsokat. Ez a módszer szerintem csak egy ilyen kisebb darabnál működőképes, egy kanapénál már biztos nem, szóval ott érdemesebb lehet beruházni egy hevederfeszítőbe (nekem azt mondták, hogy kb 6000 Ft). A háttámlát hasonlóan kell felhevederezni, ott viszont sokkal nehezebb kihúzni a hevedert, így a lazára lőtt hevederbe még többször, előröl és hátulról is több kapcsot lőttem, így végül megfelelően feszes lett (képeken talán jobban látszik majd, miről beszélek). A lényeg, hogy mikor elkészülünk, olyan feszesek legyek, hogy szinte dobolni lehessen rajtuk.


Háttámla

És a feszítés

Jó, csaltam... hamarabb kezdtem el pucolni a rugókat, mint ahogy felhevedereztem a háttámlát! De a lényeg: szétvagdostam a régi fotelről egyben levágott rugókat, beszámoztam (hogy tudjam, melyik hol volt) megmostam, csiszolópapírral lecsiszoltam, majd vazelinnel bekentem őket egyesével. Ilyen szépen össze voltak kötve:
Amúgy ez munka rugónként fél-háromnegyed óra volt, kilenc rugó van, tehát ezzel a résszel úgy hat órát foglalkoztam, és természetesen nem egy nap alatt, mert nagyon unalmas :D A végén már sorozatot néztem közben.... Mikor készen lettek, azért, hogy használat közben ne mozduljanak el, hozzávarrtam őket több ponton(4-5) a hevederekhez. Ehhez direkt vettem görbetűt is, de hamar rájöttem, hogy azzal nehezebben dolgozom, mint egy teljesen egyszerű, nagyobb tűvel, ami bármelyik varródobozban megtalálható. A cérnát viszont direkt kárpitosboltban vettem erre a célra, de őszintén szólva szerintem egy erősebb, nehezen szakadó műszálas cérna is megteszi. Annyi még, hogy én nem csak leöltöttem őket egyszer, hanem mindegyik levarrási ponton 0,5-1 cm hosszan levarrtam a rugókat.

Aztán kezdődött az "őrület", vagyis a rugók lekötözése. Ennek célja, hogy elkészítsük az ülés alapját, amely majd a szivaccsal együtt az ülés alakját is meg fogja határozni. Igazából nem annyira rémes a dolog, csak jobb, ha ennél a munkafolyamatnál két ember van, mert szinte képtelenség egyedül megcsinálni, én is kétszer vettem igénybe segítséget. A dolog lényege, hogy a rugókat lekötözzük minden lehetséges irányban, és közben beállítjuk a magasságot. Ehhez persze szükséges, hogy a bontás után lemérjük a rugók magasságát, hogy később azonos magasságban tudjuk újraépíteni a rugózatot.
Mivel szerintem a folyamat képeken elég követhetetlen, ezért inkább a kárpitozásról szóló könyvemből fényképezem le az ide vágó oktató anyagot, illetve a gyakorlatban is megmutatom, hogy nagyjából hogy nézett ki a munka eredménye.

 A rugókra zsákvásznat terítettem, melyet megfeszítettem, és kapcsokkal rögzítettem a kerethez (arra a részre, ahova a rugókat is kötöztem).  A zsákvászon funkciója, hogy védje a szivacsot a rugóktól. Mint később megtudtam, hozzá kellett volna öltenem a rugókhoz, de ez a lépés nálam kimaradt (elvileg erre azért van szükség, hogy használat közben kevésbé mozogjon a zsákvászon, és így kevésbé használódjon el, dörzsölődjön ki).
Az ülőfelület és a háttámla további kialakításához 5 cm vastag szivacsot használtam, mely sniccerrel kitűnően vágható. Érdemes kicsit nagyobbat (legalább 10 cm-el) venni, mint amekkora elvileg az ülés-illetve háttámla méret, nekem az ülésnél majdnem túl kicsi lett a szivacs. A háttámlánál kicsit "körbefaragtam" a szivacsot, hogy jobban rá tudjon ülni a hevederekre. Az ülésnél körben és a sarkoknál volt szükség vágásra. A szivacsot minél szorosabban, ugyanoda kell rögzíteni, mint a rugókat, illetve a zsákvásznat. A falcot fenn kell tartani a kárpit kitűzésére! Én itt is kézi kapocsbelövőt használtam, és felváltva alkalmaztam a hosszabb és rövidebb kapcsokat.A végén pedig az esetleges fölös szivacsot levágtam.
A háttámla szivacsa, már lefarigcsálva



Ekkor elképesztően elégedett voltam magammal, hiszen már lehetett ülni a fotelen! Mennyei érzés volt, az addigi munka miatti hátfájástól eltekintve :) Ekkor már nem halasztgattam sokáig a dolgokat, mert láttam a fényt az alagút végén. Vettem méteráruboltban rávasalható közbélést, mivel a kárpitanyagot kicsit vékonynak éreztem, és úgy gondoltam, ezzel megerősítem picit. Kiszabtam az anyagot a bontáskor félretett régi kárpit alapján, úgy, hogy a minta pontosan a közepén legyen majd az ülésnek és a háttámlának is. Az anyagot a vasaló permetezőjével kicsit megnedvesítettem, és a gőzölős funkcióval rávasaltam a közbélést a kárpitra ( a bélést kell vasalni). Ezek után a kárpitot megfeszítve kapocsbelövővel kitűztem a falchoz (az anyagot mindig vissza kell hajtani, és úgy rögzíteni). Elől, középen kezdtem, a sarkokat kihagytam. Hátul, majd az ülés oldalán folytattam, majd a legvégén dolgoztam el a sarkokat. Nagyon kell figyelni arra, hogy a minta jól helyezkedjen el! A sarkok eldolgozásáról megint inkább a könyv rajzolt illusztrációit mutatnám, mert ott jobban látszik, mit kell csinálni :)



Nincs műhelyem :(
És 99% !
 És már csak a bortni hiányzott, ami eltakarja a kárpit rögzítéséhez használt kapcsokat. El is kezdtem felragasztani ragasztópisztollyal, de elfogyott a ragasztó betét... :( Ez szombaton volt, mikor nem nagyon tudtam menni sehova, hogy vehessek. Hétfőn viszont sikerült szereznem, és végre befejeztem a ragasztást!

Ezzel  elkészült végre a fotel. Utána pedig a barátnőm is eljött, aki csinált róla szép képeket is, tehát most azok következnek, csak még néhány utolsó gondolat:

Majdnem három éve láttam meg először ezt a fotelt illetve párját (ami még mindig a pincében várakozik), lassan egy éve Budapesten vannak, júniusban kezdtem el bontani, és most hétfőn lett kész. Bevallom, büszke vagyok rá! :D
Nagyon sokat köszönhetek Szentgyörgyi Katának, akinek kárpitozásról szóló Kicsiház poszjaihoz bármikor tudtam fordulni kétség esetén. Ő ajánlotta nekem ezt a cikket is, mely szintén segített a munkafolyamatokban:
 http://www.designsponge.com/2011/08/upholstery-basics-constructing-coil-seats-part-i.html
A könyv, amiből pedig fotóztam pár részt Malcolm Hopkins: Kárpitozás című könyve, ami szintén nagyon sokat segített, mikor kicsit bizonytalan voltam, hogy mit kell csinálni.


A költségekről pedig: egy fotel kb 11 000 Ft-ra jön ki. Ebben benne vannak a fa felújításához vásárolt szerek(szúölő, sellak, póniszőr ecset), a heveder, a kárpitosszegek, a görbetű, a szivacs, a zsákvászon, a közbélés, a rugólekötöző zsineg, szóval minden. Az "alap", vagyis a fotel ugye ingyen volt, a bontószerszámokat karácsonyra kaptam. Ami nincs benne ebben a költségben, az a kárpit, ami nekem kb fotelenként 4500 Ft körül volt (nagyjából 1,5 méter kell egyhez). Természetesen a saját órabérem sem számoltam, ami a kb 50 óra munkával elég borsos összeg lenne. Kíváncsi vagyok, ezt egy kárpitos mennyiért csinálta volna meg, de szerintem ha több időnk van, mint pénzünk, akkor mindenképp megéri magunknak kárpitozni. 

És nem szabad elfelejteni, hogy nem minden munka ennyire aprólékos, mint ez :)
Ígérem, hamarosan újabb posztokkal jelentkezem! :)








2014. szeptember 9., kedd

Thonet No. 18

Az ebédlőmben (amit reményeim szerint hamarosan meg tudok mutatni) az asztal körül négy szék lesz. Mindegyik Thonet (vagy legalábbis korrekt másolat), de két különböző típus. Az egyik fajta felújítását már régebben bemutattam itt,  most a másik következik. Ez egy kicsit "izgalmasabb", de legalábbis több gondolkozást igényelt a megvalósítása, mivel míg a másik széknél csak csiszolni és pácolni kellett, itt új ülőfelületet kellett kialakítani.
Nem túl meglepő módon ezeket a székeket is a lomtalanításon találtam már több, mint egy éve, és tudtam, hogy kellenek. Kit zavart, hogy a a fonott ülésük be volt szakadva? Van, aki szerint szinte már betegesen rajongok a székekért.... nos, lehet, hogy van benne némi igazság :D


Látszott, hogy a székek fából vannak, és csak egy vékony réteg fehér festék fedi őket. Tehát szokásomhoz híven, (nem túl professzionálisan, de mentségemre: akkor még nem voltak célszerszámaim) késsel estem neki a széknek, és csiszolópapírral segítettem. A kés amúgy alapvetően tökéletesen működik a lábaknál, most se csinálnám máshogy, viszont ahol összeér két hengeres fa, ott elég nehéz dolga van az embernek (mint pl az ülésnél és a háttámlánál). A késnél professzionálisabb megoldásnak az elektromos hőlégfúvót tudnám ajánlani - akkor, ha a széket festék fedi, - vagy esetleg Kromoluxot (alias "kamu-kromofág"). Szerintem csiszológépet nem igazán lehet praktikusan alkalmazni egy ilyen bútordarabon. Ha valaki próbálta és sikerrel járt, akkor én vagyok a béna, és nem mondtam semmit!


Az ülés nádazását sniccerrel levártam.


Miután teljesen megtisztítottam a festéktől a fát, finom csiszolópapírral (250-es) tökéletesre csiszoltam (ezt is kézzel lehet szerintem egy ilyen széknél legjobban megoldani). Már korábban vettem a célra egy négyzetméter 9 mm-es rétegelt lemezt, ami kb 3500 Ft-ba került. Ebből ezen kívül a két széken kívül a fehér-bordó "olvasófotelek" ülését csináltam még meg. Körzővel előrerajzoltam az ülés méretének megfelelő kört, majd dekopírfűrésszel kivágtam.


Az ülést rátettem a székre, és ahol esetleg túllógás volt, ott ráspollyal le"csiszoltam" a felesleget. A csiszolópapír nem túl időtakarékos megoldás ebben az esetben.


Az ülést és a keretet faragasztóval ragasztottam össze, a közöttük látható rést pedig színazonos folyékony fával töltöttem ki.

Miután a fölös folyékony fát is visszacsiszoltam, praktikus szempontok miatt alulról felfelé elkezdtem pácolni a széket a már korábban is használt fekete Ikea Behandla páccal. Három réteget kapott belőle, a megfelelő száradási időket kivárva. Ha új érezzük, hogy nem elég sima a fa, egy 250-es csiszolópapírral érdemes még végigsimítani a fán a rétegek felvitele között.

Mikor az elsővel kész lettem, akkor készítettem ezt a fotót, ami szerintem a legjobban mutatja az átalakulást. Azóta a másikkal is elkészültem, de normális fotó majd az egész ebédlővel együtt lesz róluk.

2014. augusztus 22., péntek

Újjászületik a fotel - első rész

Mikor múlt évben előkerült egy raktárból ez a gyönyörűség, még azt hittem, hogy nem lesz nagyobb munkára szükség. Nagyon felületes vizsgálat után - ami inkább abban merült ki, hogy csodáltam, hogy mennyire szép - azt gondoltam, hogy csak a régi kárpitot kell lefejteni, és feltenni az újat. Aztán felhozták a két fotelt Budapestre, és megnéztem őket világosban, alaposabban is. Kiderült, hogy nagyon nagyot tévedtem.
A káoszból előbukkannak a szépségek - háttérben az ebédlőszékeim



A hevederekről, amik a rugózatot tartják, kiderült, hogy annyira el vannak öregedve, hogy már szakadnak. A keret fáját jobban megnézve pedig láttam, hogy több helyen szúlyukakkal van tele. Szóval arra jutottam, hogy teljesen szét kell szedni a fotelt, a keretet felújítani, és aztán felépíteni újból az egész kárpitosszerkezetet. Mivel láttam, hogy ez elképesztően nagy munka, a fotelek felkerültek a padlásra, a többi várakozó bútorral együtt. Tudtam, hogy még sokáig nem fog sor kerülni rá, mert még túl sok mindent kell a költözéssel kapcsolatban intézni, és ez nem annyira fontos, hogy ne lehessen nélküle élni. Végül akkor kezdtem el a munkát, mikor az év végi őrületnek vége lett, és végre volt időm.
Így a padláson kezdtem szétbontani a fotelt. Úgy gondoltam, először egyet csinálok meg, aztán ha nem rontom el, majd a másikra is sor kerül. Először a (felső) kárpitot szedtem le. Ekkor derült ki, hogy ezt a fotelt egyszer már átkárpitozták, méghozzá úgy, hogy a korábbi kárpitot nem bontották le. Az eredeti kárpit szerintem gyönyörű lehetett, eredetileg bordó volt, de a nap annyira kiszívta, hogy sárgának tűnt.
Az eredeti kárpit a háttámlán


Anno gyönyörű lehtett

 Az eredeti töltet
Elkezdtem leszedni az ülésről ez afrikszerű töltetet is, ami alól szintén előbukkant a régi kárpit:

És ismét ott ez eredeti!
 Itt látszik, hogy hogy foltozgatták össze a rugókat borító vásznat, amit már kilyukasztott a rozsda. Leszedtem ezt is, és eljutottam a rugózatig.

A rugókat lekötő zsinegeket - miután megmértem a lekötözött magasságukat - elvágtam, és a hevederekkel együtt az egészet kiszedtem, úgy, hogy a rugók a kötözés miatt lényegében "egy darabban" maradtak. Ez csak azért lényeges, mert utána még ezt szétszedni is legalább egy óra volt.

Egészen eddig lényegében csak letéptem a szögekről az anyagot, ezért bár néhány szög kijött, de a legtöbb még a keretben maradt. Ezeket egyrészt a karácsonyra kapott kecskelábú szögkihúzó-készletemmel, másrészt harapó- és csípő(!) fogóval szedtem ki. A csípőfogóról nem olvastam máshol hogy jó erre, de nekem nagyon jól működött, sokszor még a beszakadt szögeket is ki tudtam vele bányászni. A bontás kínjairól és rejtelmeiről, illetve hogy az ehhez szükséges szerszámokat honnan lehet beszerezni, én is itt tájékozódtam és nektek is ezt a forrást ajánlom: http://akicsihaz.hu/2013/01/tananyag-karpitozas.html
13 óra munkával elértem, hogy kiszedtem a több száz szöget  a keretből, és a guggoló pozíciónak köszönhetően, néhány lábujjam legalább egy hétig nem éreztem. De ez az én hülyeségem, nem szükséges velejárója a kárpitozásnak! :D
Ezek után jópár óra munkával, és az öcsém, plusz egy csiszológép segítségével lecsiszoltam a keretet, majd lekentem (ekkor már a pincében, egy anno műhelynek kialakított pincerekeszben) Embasol Combi elnevezésű szúölő és megelőző szerrel. Ezt én a Szép Mesterségek Boltjában, a Baross utca 41.-ben (www.szepmestersegek.hu) szereztem be, úgy mit a későbbiekben a sellakport és a hígításához szükséges alkonek-et, illetve a felhordáshoz szükséges ecsetet, és a lyukak betöméséhez használt viaszt is. A szer teljes száradásához 8 nap volt szükséges, ezért egy hétig nem is csináltam vele semmit. Aztán megijedtem.
A sötétebb részeken már lekentem a szerrel

Ugyanis elkezdtem kitakarítani a kb. 20 éve teljesen elhagyatott műhelyt, amiben egy régi, azóta már elhunyt bácsi vízszerelőként maszekolt. Leszedtem a 1990-es meztelennős naptárlapokat, és megpróbáltam valami rendet és helyet teremteni, hogy a későbbiekben kinevezhessem műhelyemnek, és itt tudjak dolgozni. Arra kellett rádöbbenjek, hogy a műhelyben mindent, ami fából volt, azt szétrágták a szúk. Volt olyan fanyelű szerszám, amit kezembe vettem, és szétporlott. Az asztalok nem estek szét, de teljesen tele voltak lyukakkal és járatokkal. A lényeg: nagyon megijedtem, hogy esetleg a frissen lekezelt keretbe vissza is költöztek a kártevők. De végül arra jutottam, hogy mivel a szer meg is előzi a fakártevők "fészekrakását", ezért a még teljesen meg sem száradt keretbe csak nem költöztek vissza. De azért felhoztam a lakásba a fotelt, egyrészt a félelem miatt, másrészt mert annyira nyirkos volt a levegő, hogy nedves volt a fa. Így került át a "műhely" az ebédlőasztalra.
 Miután pár napig "figyeltem" a szúhelyzetet, és megnyugodtam, hogy nincs semmi gond, a szögek által ütött lyukakat a nem látszó részeken régebbről maradt folyékony fával töltöttem ki. Később gondolkoztam el rajta, hogy ezt akár színazonos anyaggal is megtehettem volna, de akkor már késő volt. A másik hiba, amit elkövettem, hogy nem töröltem le rögtön a fölösleget vizes ronggyal, hanem hagytam, hogy rászáradjon, és ezt utána plusz idő volt visszacsiszolni.
Folyékony fás lyuktömítés

És ugyanez csiszolás után

A látszó részeg szúlyukait viszont más módszerrel tüntettem el. A fentebb említett boltban vettem viaszrudacskát, ami kézmelegre megolvadt annyira, hogy nagyon vékony kis hurkákat lehetett belőle formázni. Ezeket a hurkákat kellett belenyomni a lyukakba, egyenként. Én még egy tűvel beljebb is nyomtam őket, így mindegyik lyukba úgy három hurkácska került, amíg tökéletesen el nem tömítették a lyukat, majd a végén egy éles késsel lehúztam a fölösleget. Egyébként körömmel is elég jól bele lehet dolgozni a lyukakba a viaszt. Arra kell vigyázni, hogy a fát minél kevésbé viaszozzuk össze.
Soklyuk

Viaszhurka

Nincslyuk

Szerintem csak az találja meg a lyukakat, aki keresi
Miután minden lyukat eltüntettem, egy nagyon finom csiszolópapírral újra végigcsiszoltam kézzel az egész keretet, amíg "babapopsi finomságú" nem lett a fa tapintása.
Egy nappal korábban bekevertem a sellakport 3/4 liter alkonekkel. Egy befőttesüvegbe töltöttem, és az egy nap alatt teljesen "összeért" anyagot egy finom, póniszőr ecsettel vittem fel a fára, vékony rétegben. Ezt szeszlakkozásnak hívják, és hagyományos felületkezelési módszernek számít. A rétegek felvitele közt 6 óra száradási időt kell hagyni, majd ismét lakkozni. Én három réteget vittem fel. Gyakorlatilag semmi szaga nincs, csak felkenéskor egy enyhe alkoholszag. Igazából imádtam! Szerintem az ebédlőasztalom is ezzel fogom majd lekezelni (remélem, marad még annyi belőle :D ). Az ecsetet a be nem kevert alkoholban lakkozás után rögtön ki kell mosni, és akkor olyan marad sokáig, mint az új.
Sellakpor

Bekeverve
Így nagyjából harminc óra munka után eljutottam addig, hogy van egy fa keretem gyönyörűen felújítva, de kárpit nélkül. A hevederezést már megcsináltam, most a rugókat tisztítom, aztán jön a neheze!  A történet folytatódik, remélem, minél hamarabb :)
Mikor idáig eljutottam, nagyon-nagyon boldog voltam :)