2015. február 17., kedd

Szoba átalakítás másfél hét alatt

Mikor a lakás felújításáról írtam, látszott az alaprajzon, hogy két háló és két fürdő  van. Egészen eddig a másik szoba ki volt adva, most azonban a helyzet megváltozott, és így a szoba DIY felújítására is sor került. A legminimálisabb erőbefektetéssel próbáltam meg a legtöbbet kihozni a a lehetőségekből. Ezt a részt a felújításnál csak a legminimálisabban változtattuk meg: ki lettek cserélve a konnektorok és ki lett festve a szoba, de maradt a laminált padló, a fürdőben a régi csempe és szaniterek, a szobában a lámpa, és galéria sem lett lefestve.
Következzenek hát az "előtte" fotók:





A csúnya műanyag ajtó még a felújítás során le lett festve, és elkészült a galériánál a kazán csövét is eltakaró tárolórész:


A bérlő kiköltözése után így nézett ki a szoba (az első kettő még költözés előtti  kép):








Arra jutottam, hogy a legnagyobb gond a besárgult fenyő galériával van, ami nagyon sötétíti az amúgy is icipici szobát. Így ezt három nap alatt lefestettem. Első nap 80-as csiszolópapírral rezgőcsiszolóval végigcsiszoltam a galéria deszkáinak felső részét, és Tikkurilla Otex alapozóval lealapoztam az egész szerkezetet. Az alsó részt nem csiszoltam, főként lustasági okokból, de ennek semmi hátrányát nem tapasztaltam, ugyanis az Otex nagyon jól tapad, még csempét is lehet vele alapozni. Ennek ellenére a procedúra elég fárasztó volt, szinte az egész napot igénybe vette.
Az alapozó réteg után így nézett ki a galéria:


Az alapozó réteg több mint egy napot száradt (elvileg 24 óra elég, de más dolgom volt), majd két réteg Trinát selyemfényű zománcfestékkel (volt még maradék, én meg nem akartam fölöslegesen költeni) festettem le a galériát, egy nap száradási időt közbeiktatva.


Időközben más is történt: leszedtük a teljesen tönkrement zuhanyajtót (majd véletlen ripityára is törtük...), és kicsit átrendeztük a bútorokat. Lefestettem a polcok lapjait is fehérre, illetve az íróasztal lapját is. Ezek korábban sima kezeletlen fenyőből voltak, így nem volt nehéz dolgom.




Miután -hogy kicsit kontrasztosabb legyen a dolog- az asztal lábait és a polcok tartóít vastaglazúrral sötétbarnára pácoltam, kezdődhetett a dolog "könnyebb" része: a dekorálás.
Mivel az itt lévő szék vörös huzata le lett öntve, ezért úgy döntöttem, végre használom az Ikea fekete-fehér csíkos anyagát (Sofia) amivel már nagyon régóta szemeztem. Ebből az anyagból készült egy nagyon jó barátnőm segítségével egy díszpárna huzat is az ágyra. Mivel le voltak értékelve a sárga díszpárnák, ezért két ilyet is beszereztem, pedig sárgát eredetileg nem is akartam használni. Meglévő képkereteim mellé vettem kettőt, majd egységesítettem őket, és a copyguruban vastagabb papírra jó minőségben kinyomtattattam néhány internetről összelopott képet ( ha érdekel, milyen jellegű képek tetszenek, itt tudod megnézni: https://www.pinterest.com/arnsberger/art/ ).

A függönyt lecseréltem, az ágyhoz pedig készítettem egy kárpitozott fejvéget, ami kb. egy óra alatt elkészült. Lapszabászatban vágattam egy 140*90-es OSB-t, és vettem egy tábla 2 cm-es szivacsot (egy tábla szivacs 2000 Ft, és ennek a felére lesz szükségünk, nekem a másik fele is kell majd a saját fejvégemhez, amiről majd később írok). Én egy régi falvédőm használtam fel, így még anyagot sem kellett vennem.
Miután minden hozzávalóm megvolt, már csak egy kézi kapocsbelövővel össze kellett állítanom a fejtámlát. Leterítettem az anyagot, rátettem a szivacsot, majd erre az OSB-t, és hátulról meghúzva az anyagot, hozzátűztem. Az egyetlen nehézsége az volt a dolognak, hogy egyedül csináltam, ezért kicsit fárasztó volt emelgetni az OSB-t, és figyelni, hogy elég feszes-e a az anyag.

Most pedig beszéljenek a képek:






És itt a fürdő, ahol sajnos a szaniterek és a csempe nem változtak, tehát óriási változás nincs de a szőnyeg és a zuhanyfüggöny talán kicsit feldobják a hangulatot. Jobb minőségű fotók kicsit később még lesznek, ez a jelenlegi 98%-ban kész állapot. Remélem, tetszik az eredmény! :)


2014. november 14., péntek

Párizsból jelentem

Október 25-től november 2-ig leléptem Franciaországba. A barátomat mentem meglátogatni, aki február óta ott van, de hamarosan szerencsére hazatér :) Úgy döntöttünk, pár napot eltöltünk Párizsban is, ha már az országban vagyunk. Egy ismerős barátnőjének a barátnőjénél laktunk, aki egy 82 éves nagyon kedves néni volt, aki a szálláson kívül ínycsiklandozóan finomakat is főzött nekünk vacsorára, és reggel is finom bagettes reggelivel hízlalt minket.
Szombat délután érkeztem, és miután találkoztunk vendéglátónkkal, bőséges vacsorát kaptunk, utána pedig még egy autós esti városnézést is élvezhettünk (amikoris én kukkolósat játszottam, vagyis megpróbáltam minél több lakásba benézni). Másnap délelőtt a Petit Palaisban voltunk, ahova a gyönyörű, óriási kristálycsillárt mentünk be meglesni, de végül a kiállítótermek egy részét is megnéztük. Utána átmentünk a Musée d'Orsayba, ahol az impresszionista festőket (természetesen náluk a legnagyobb a tömeg), és szinte minden mást is sikerült megnéznünk. Akit érdekelnek a bútorok, mindenképp nézze meg  szecessziós szekciót! A múzeum után elsétáltunk a Rue du Bac metróállomásig, mert már előző este láttam az autóból, hogy mennyi lakberendezési bolt van arra, szóval muszáj volt azt az utat választanunk :D Vasárnap lévén, minden zárva volt, így csak a kirakatokat bámultam erőteljesen. Aznap utolsó állomásunk a Montmarte volt, ahol megnéztük a templomot, a kilátást, és sétáltunk egy kicsit a kis utcákban.

Az első nap kicsit felhősnek indult, de a végére már egy sem volt az égen :)
A Petit Palace nem túl petit bejárata
És az ominózus kristálycsillár
Ez már a Musée d'Orsay kicsit giccses, de azért nagyon szép "bálterme" (forrás: Tumblr)
Sacré Coeur
És kilátás
És kis festményes boltocskák (2011)



 Második napunkat a Hotel des Invalides-ben kezdtük, ahol egyrészt Napóleon sírját, másrészt pedig a hadi múzeumot néztük meg, egészen addig a pontig, akikor én majdnem elaludtam. A besötétített termek a több száz kivilágított fegyverrel valahogy nagyon álmosító hatással voltak rám. Ezután útba ejtve a Tuileirák kertjét, átsétáltunk a Louvre-hoz, ahol óriási sor állt, de ez nem rémített meg minket. Szerencsére 10 perc alatt már bent is voltunk, pedig legalább másfél óra sorban állásra számítottunk. A múzeum... ÓRIÁSI. Most voltam ott másodszor, de még mindig nehéz szavakat találnom. A világ összes művészete és műkincse össze van gyűjtve egy épületbe, és talán épp ez a baj. Annyi minden van, hogy már képtelenség befogadni. Egy idő után már csak néz az ember, de nem lát semmit, csak színeket. Néha megragad egy-két arckifejezés egy festményről, de hogy mit ábrázol, arra már nem lehet figyelni. Természetesen rengetegen vannak, de a Mona Lisánál még többen. Nem akarom ragozni, egy szóban összefoglalva: befogadhatatlan. Nagyjából 4-5 termet lenne egészséges bejárni egy nap alatt. Az utolsó termek egyikében találtam rá Pieter Boelre, akiről teljesen azt hittem, hogy valami kortárs vicceskedvű festő lesz. Kiderült, hogy nem azért festett ilyen "modern" festményeket az 1600-as években, mert ennyire progresszív volt, hanem ezek voltak a festményeihez a tanulmányok. Ettől szerintem még nagyon jól néznek ki! Mi 2-3 óra alatt telítődtünk annyira, hogy már inkább az épületen kívül pihentünk. Aztán a Szajna-parton nézelődve átsétáltunk a Notre Dame-hoz, ahol megvártuk, hogy lemenjen a nap, majd még egy kis időt töltöttünk a Latin-negyedben kóborolva.
A harmadik nap már csak az utazásról szólt, nem csináltunk semmi érdekeset. Amit nagyon sajnálom, hogy kihagytunk, az a párizsi ócskapiac. De majd legközelebb! :)



107 méter magas!


A kapu szintén óriási, de a színe is gyönyörű (forrás: bayimages.net)
(2011)
Ennyire szép időnk volt!
(2011)
Ez az abszolút kedvenc szobrom (2011)
Pieter Boel és a struccok
Mire kivergődtünk, már elkezdődött a naplemente
 
De az igazi naplemente már itt talált ránk
És még egy kis párizsi hangulat:

A Concorde metrómegállón kívül (a képen) mindenhol METRÓCSEMPE van (2011)
Zsalugáter mindenhol (2011)
Csinos kis fogódzó (2011)
A kiruccanásról még két bejegyzést tervezek, de nyugalom, nem leszek hirtelen útikalauz-blog, a bútorfelújítások úton vannak! :)
Azért még két jó tanács:
1. Legyen metró térképed!
2. Ha 26 alatt vagy, futás (vagy repülés) Párizsba a legközelebbi fapadossal, mert minden múzeum ingyen van! 
( A képekről: részben most készültek telefonnal, részben egy 2011-es utazásomon (a képek címében a 2011 tehát ezt jelzi), amit pedig nem én csináltam, ott ezt jeleztem.)

2014. november 4., kedd

Az ebédlő múltja és közeljövője

Az ebédlő beköltözés óta türelmi zóna volt, ahol tudtam, hogy mit akarok a későbbiekben csinálni, de nem volt annyira sürgető a dolog, meg energia sem volt rá, hogy hozzákezdjek a munkához. Tehát várt a sorára, türelmesen. Itt volt a raktár, vagyis minden, "még lehet hogy kell" szerszám, alapanyag, szög, csavar, festék itt várakozott, a létrákkal együtt. Ezt a káoszt (azért ahogy telt az idő, egyre kevesebb lett, ez még a kezdeti kupac!) felszámoltam, mikor a fotellal elkészültem. Szóval most végre rákerült erre a szobára is a sor.



A előzetes elképzelés az volt, hogy felújítom a két típusú, négy darab thonetet (ez 3/4 részben már meg is történt, erről itt és itt lehet olvasni), illetve egy szép, régi asztalt, ami azt hittem, viszonylag jó állapotban van (kiderült, hogy nagyon nem, de erről majd a következő posztban), megcsinálom a petróleumlámpa-csillárt (ez már megtörtént, bővebben itt), illetve felteszem a fekete-arany festményeim.
A tervek gyors megvalósításába beleszólt a tény, hogy az asztal szétesett 12 darabra, és kiderült, hogy betonkemény lakk borítja.... Szóval már egy ideje a lakkal küzdöttem, de már az újralakkozásnál tartok, szóval látom a fényt az alagút végén! :D
Egyelőre ennyit az ebédlőről, ha nem jön semmi közbe, hamarosan jövök a megvalósítással is, addig pedig álljon itt pár kép az átmeneti állapotról: